GASZTROBARIK - bestseller cukrászdák
GASZTROBARIK
"SZÁRNYÁT, VAGY COMBJÁT ?"
KULINÁRIS MAGAZIN
1.rész
Talán emlékeznek rá még sokan , Louis de Funes "A szárnyát vagy combját "című filmjére, amiben éttermi kritikust alakított. A filmben, ha emlékszünk, Funes -nek épp egy étterem tulajdonos panaszkodik, hogy: -"Maga miatt zárhattam be az éttermem!"
Louis de Funes: "- Hát persze, mert kritikán aluli volt a főztje." Én is így érzek mostanában, és nem azt mondom, hogy zárjon be, aki nem jó minőséget állít elő, hanem, hogy inkább próbáljon változtatni. Gyermekkoromban meghatározó volt számomra, hisz a gasztronómia amúgy is közel áll hozzám, így a film egyik kedvencemmé lépett elő. Így elhatároztam, hogy amerre járok kritizálok:)
Louis de Funes: "- Hát persze, mert kritikán aluli volt a főztje." Én is így érzek mostanában, és nem azt mondom, hogy zárjon be, aki nem jó minőséget állít elő, hanem, hogy inkább próbáljon változtatni. Gyermekkoromban meghatározó volt számomra, hisz a gasztronómia amúgy is közel áll hozzám, így a film egyik kedvencemmé lépett elő. Így elhatároztam, hogy amerre járok kritizálok:)
Na, nem kell megijedni, kíméletes leszek:) Tudom ez nem új keletű dolog, hisz előttem már sokan megtették, és meg is teszik nap, mint nap, de "mindenki másképp csinálja", ezért szeretettel tálalom legújabb rovatom, Kulináris Magazinom: "A SZÁRNYÁT, VAGY COMBJÁT?"
De miért is Gasztrobarik? Ez is némi magyarázatra szorul. Két gasztronómiát kedvelő barátnő, közülük az egyik szakmabeli, a másik lelkes fogyasztó, na jó, én is:) azt szeretné, ha a Magyar vendéglátásban minden téren egy kis minőségibb változás történne. Ugyan a mi szavunk elenyésző a gasztronómia területén, hisz számos híres-neves szakmabeli van előttünk, de egy próbálkozást megér, és talán eljut egy kicsit a mi kicsi hangunk is a hazai minőség megalapozásában.
A Magyar Vendéglátás világhírű volt mindig, a kiszolgálás, az ételek minősége, mennyisége messze földön híres volt, pedig igen kicsi ország vagyunk.
Pataki János mestercukrász, és az Ipartestület volt Elnöke, aki sajnos már nem lehet közöttünk, példával járt el a hazai cukrászat fejlődésében, Ő volt az, aki a hagyományőrző, házi süteményeket is szerette volna bevezetni, megismertetni az édességet kedvelőkkel, és a minőségi termékeket a nevén nevezni, hisz az olyan süteményeket, amelyek nem abból az alapanyagokból készültek, nem hívhatjuk annak ami.
Pl. Csokoládé tortának, ami bevonóval készül, vagy tejszínes tortának, ami nem tejszínnel, hanem mindenféle pótlóval pótolják, diósnak, ami dejóval készül, vajas süteménynek, ami nem vajjal, hanem margarinokkal, és egyéb gyári készítményekkel helyettesítik.
A mai cukrászatban egyre több pótlót és port használnak, ami nem feltétlen jelenti, hogy olcsóbb is lesz tőle a termék. Igazából a termékek eltarthatósága, és állagának javítása a cél, ami a mai világban elengedhetetlen, hisz a forgalom kiszámíthatósága ebben a hatalmas versenyben elég nehéz feladat. Ugyanakkor az emberek ízlésvilága is sokat változott a sok mesterséges anyag használatával. Én általában a házi ízekre szavazom, mert úgy gondolom, hogy amikor egy vendéglátó egység egy kaptafára kezdi el készíteni az ételeit-süteményeit, tehát sok az előre feldolgozott élelmiszer, vagy túl sok a műhabok, porok használata, az egy idő után unalmassá, és egyhangúvá válik. Az alapanyagok minősége meghatározó, de nem vethetjük el azt a tényt sem, hogy az ár, és az állag-eltarthatóság a legmeghatározóbb elemek az összes többi közül, eddig.
Azonban mostanában úgy gondolom, és azt látom, hogy az emberek igenis hajlandóak a jobb minőségű termékeket is megvásárolni, hiába is kerül az többe, maximum kevesebbet fogyasztanak belőle. Magam is így vagyok ezzel.
A cukrászatba ha nehezen is, de egyre több jó minőségű termék kerül be, köszönhetően az új vonalnak, a paleo, gluténmentes, és egyéb mentes termékeknek, amiket sokkal több odafigyeléssel kell elkészíteni, és itt nagyon fontos az érzékeny emberek miatt is minőségi alapanyagokkal dolgozni. A minőségre való odafigyelés viszont általában a nevesebb cukrászdáknál tapasztalható leginkább. Mostanában a munkám, és a cukrászati versenyek miatt több helyre jutottam el, és volt alkalmam tesztelni a hazai cukrászkészítményeket, és sajnálattal kell, hogy megjegyezzem, de igazából tíz cukrászdából talán egy-kettőben volt, hozzáteszem: számomra, elfogadható a sütemény, és a fagylalt. Lehet, hogy szakmai ártalom, de ha megkóstolok egy édesipari terméket, azonnal kiérzem belőle, hogy mivel készítették. Legtöbb esetben, legszívesebben felállnék, és bemennék a termelőbe, hogy megmutassam ezt hogy is kell elkészíteni. Néha vérlázító minőséggel lehet találkozni, és csak jobb esetben nevezhető süteménynek, akkor is csak a kinézete alapján nyeri el ezt a címet. Nem mondom, hogy a Nagyi receptjei alapján készítsék a cukrászdák a sütijeiket, de könyörgöm, legalább vegyék elő a jó öreg tanultakat, és próbáljanak egy kicsit normálisabb készítményeket forgalmazni. Nem beszélve arról, hogy az árat így is elkérik az egyre kisebb süteményre hasonlító, pótló anyagokból készült valamikért. Az utolsó cukrászda látogatásom alkalmával megfogadtam, hogy : na nem , többet én ugyan be nem ülök egy cukiba sem. Elegem van...Nem bírom megenni ezt a sok agyoncukrozott, porból készült, műhabos förmedvényt. De ugye akkor nem tudnék "kritizálni", tehát néha csak be kell menni:) Szakmabeli vagyok, mindig is a minőségre törekedtem, ez kizárólag az én szakmai véleményem, csak azt írom le, hogy én mit is várnék el a kiszolgálástól, és az ételek minőségétől. Nem fogok neveket említeni, hisz nem akarok senkinek rosszat, aki olvassa, szűrje le a rá illő dolgokat, aztán ha változtat, akkor változtat. Saját döntése.
Csak az igazán jó cukikat fogom a nevén nevezni:)
Szóval rajta cukik, ha azt akarjátok, hogy felkerüljetek a GASZTROBARIK kulináris magazinja oldalaira, édes bestseller listánkra, akkor elő a jó kis receptekkel, és habverőkkel, indulhat a verseny! :)))
Szóval bármelyik szakmában dolgozunk, én azt gondolom, hogy a minőségi munka meghálálja magát. Gondoljunk csak arra az energiákra amivel gondolnak majd ránk, miután megették a fantasztikus süteményünket, vagy ételünket. Jól esik, ha azt mondják, ez isteni volt, rosszul, ha azt mondják, ez borzalmas. (Mondjuk lehet ez utóbbit csak a hátunk mögött.)Nekem nem mindegy, hogy szidnak, vagy dicsérnek.
Tehát tegyük jobbá a világot, adjunk jót egymásnak!
A hazai vendéglátás, hát... hagy némi kívánnivalót maga után mostanában.
A gasztro cukrász, szakács, felszolgáló versenyeken fantasztikus számomra, ahogy a szakma zsürije (akik vérbeli mesterek, és rengeteg jót tettek a szakmájukért) beszélnek az egyes szakmákról. Minden téren közös a nevező, kihangsúlyozzák a szakma szeretetét, és a szakmához való hozzáállást, vagyis a kellő alázatot. Ez a legfontosabb, hogy jó szakemberekké váljunk. Vagyis, ne válasszunk olyan szakmát, amit nem szeretünk, ha nem akarunk a legjobbá válni benne, és ha csak immel-ámmal végezzük. A vendéglátás szóban benne van minden. Én úgy gondolom, hogy aki szereti embertársait, csak az helyezkedjen el ezekben a szakmákban. Vagyis csak az, aki jót akar adni, minden területén ennek csodás kulináriának. Enélkül lehetetlen minőségi ételeket előállítani, és minőségi élményt nyújtani embertársainknak. Képzeljük csak el, hogy szeretnénk végre egy nap jól érezni magunkat, és elmegyünk egy étterembe, ahol nemcsak a pincér mogorva, hanem még az étel is rossz. Nemhogy egy élménnyel gazdagodtunk volna, hanem egy örök bosszúsággal, amire mindig emlékezni fogunk. Ez senkinek sem jó. Megszakad a lánc.
A vendéglátásban udvarias kiszolgálással még a kevésbé minőségi ételeket- süteményeket is feljavíthatjuk. Hisz az emberek nagy többsége az illúzió miatt megy el, hogy kikapcsoljon, hogy végre egy jó élményben legyen része. Na jó, azért utána az is fontos, hogy milyen volt a minőség, ha már maximalisták vagyunk. A kettő együtt járna, de ugye a gazdasági tényezők, és az üzlet elhelyezkedése is nagyban befolyásolják a termékek előállítását, sajnos vannak anyagi korlátok, hogy nyereséges legyen egy üzlet, elismerem. Bevallom én mindkettőt nézem, a kiszolgálást, és a termék minőségét is, de ha első jól teljesül, akkor megbocsátom az esetleges minőségi romlást:) Igaz én minden vállalkozónak azt tanácsolnám kezdetnek, hogy készítsen csak egy jó terméket, aminek természetesen kérje is el az árát, majd figyelje meg a keresletet.
Nagyon sokrétű a vendéglátás, rengeteg szemszögből lehetne elemezni az elvárásokat mind a vendég, mind a kiszolgáló személyzet részéről.
De : "A vendégnek mindig igaza van," - mondták a "nagyok" tanuló koromban, aki erre a szakmára adja a fejét, az tudja miről beszélek.
Akkor jöjjenek a történetek cukrászdákból, éttermekből, minden alkalommal egy üzlet elemzése.
Egy esős napon vidékre vitt az utunk, és beültünk egy cukrászdába. A cukrászda hangulatos, felújított régi fotelekkel, kanapék, igazán patinás kis hely volt. Többen jöttek is, láthatóan kedvelt hely lehetett ebben a borongós, hideg hétköznapon. A pultnál gesztenyepürét, citromos mignont, és egy franciakrémest rendeltünk. A hölgy megkérdezte, hogy a gesztenyepüréhez kérek-e tejszínt. Nagyon furcsállottam, merthogy alap járulék a tejszín ehhez a termékhez a cukrászatban, merthogy még arra sem hivatkozhatnak, hogy talán tejérzékeny vagyok, mivel a püré alá is tesznek tejszínt. Oké.Mondták üljünk le, majd kihozzák nekünk az asztalhoz. A kiszolgálással nem is volt baj, az eladó hölgy kedves volt. Megkaptuk a cukrászkészítményeket. A hangulatunkat nem lehetett elrontani, mert nyugodt volt a hely, kellően diszkrét, pont amilyennek én szeretem. A sütik nagyon édesek, a gesztenyepüré úgyszintén, a krémes is az épphogy ehető kategória. Többször abbahagytuk az evést, de mivel kint szakadt az eső, nem igazán akaródzott kimenni a jéghideg, szeles időbe a jó meleg, otthonos kis helyről. Így szép lassan megeszegettük a sütiket kedélyes csevegéssel egybekötve. Na, jó, még ezt a falatot is... szinte hozzászoktunk az émelyítő ízekhez. A non plus ultra csak ekkor következett. Egy idősebb úr jött be, ismerősként üdvözölte a hölgy, megkérdezte a hogylétét, teljesen jó benyomást keltett, na igen, gondoltam, a törzsvendégekkel milyen jól bánnak, még egy pirospont a nem éppen jó sütik után a kiszolgálás javára. Az úr szintén gesztenyepürét rendelt, meg még valamit. Kihozták neki, de véletlenül odatévedt a tekintetem, és látom, hogy a gesztenyepüré fel van díszítve csokimázas spíneléssel, és valami magőrleményes szórással. A hölgy rám nézett, láthatóan blamálta magát. Eléggé bántott az eset. Fizettünk, borravalót is kapott.
Egy ismerősömnek meséltem a dolgot, s Ő azt mondta, álljak ki magamért néha, és legközelebb csak annyit mondjak, hogy nekem is jól esett volna, ha feldíszíti a gesztipürémet. Nem vagyok konfrontatív ember, általában csak magamban pukkancskodok, ha igazságtalanság ér. Szeretem a tökéletességet, s ez a helyzet nem volt tökéletes számomra sem szakmai, sem más szemmel. Talán nem nagy dolog, valaki ezt lehet észre sem veszi, én meg lehet, hogy felfújok mindent, de ha már megígértem, akkor kritizálok:)
De akkor is:(
Következő héten folytatjuk egy újabb cukrászdával, izgulhattok, hogy a GASZTROBARIK kinek adják az első Michelin csillagot:)
De miért is Gasztrobarik? Ez is némi magyarázatra szorul. Két gasztronómiát kedvelő barátnő, közülük az egyik szakmabeli, a másik lelkes fogyasztó, na jó, én is:) azt szeretné, ha a Magyar vendéglátásban minden téren egy kis minőségibb változás történne. Ugyan a mi szavunk elenyésző a gasztronómia területén, hisz számos híres-neves szakmabeli van előttünk, de egy próbálkozást megér, és talán eljut egy kicsit a mi kicsi hangunk is a hazai minőség megalapozásában.
A Magyar Vendéglátás világhírű volt mindig, a kiszolgálás, az ételek minősége, mennyisége messze földön híres volt, pedig igen kicsi ország vagyunk.
Pataki János mestercukrász, és az Ipartestület volt Elnöke, aki sajnos már nem lehet közöttünk, példával járt el a hazai cukrászat fejlődésében, Ő volt az, aki a hagyományőrző, házi süteményeket is szerette volna bevezetni, megismertetni az édességet kedvelőkkel, és a minőségi termékeket a nevén nevezni, hisz az olyan süteményeket, amelyek nem abból az alapanyagokból készültek, nem hívhatjuk annak ami.
Pl. Csokoládé tortának, ami bevonóval készül, vagy tejszínes tortának, ami nem tejszínnel, hanem mindenféle pótlóval pótolják, diósnak, ami dejóval készül, vajas süteménynek, ami nem vajjal, hanem margarinokkal, és egyéb gyári készítményekkel helyettesítik.
A mai cukrászatban egyre több pótlót és port használnak, ami nem feltétlen jelenti, hogy olcsóbb is lesz tőle a termék. Igazából a termékek eltarthatósága, és állagának javítása a cél, ami a mai világban elengedhetetlen, hisz a forgalom kiszámíthatósága ebben a hatalmas versenyben elég nehéz feladat. Ugyanakkor az emberek ízlésvilága is sokat változott a sok mesterséges anyag használatával. Én általában a házi ízekre szavazom, mert úgy gondolom, hogy amikor egy vendéglátó egység egy kaptafára kezdi el készíteni az ételeit-süteményeit, tehát sok az előre feldolgozott élelmiszer, vagy túl sok a műhabok, porok használata, az egy idő után unalmassá, és egyhangúvá válik. Az alapanyagok minősége meghatározó, de nem vethetjük el azt a tényt sem, hogy az ár, és az állag-eltarthatóság a legmeghatározóbb elemek az összes többi közül, eddig.
Azonban mostanában úgy gondolom, és azt látom, hogy az emberek igenis hajlandóak a jobb minőségű termékeket is megvásárolni, hiába is kerül az többe, maximum kevesebbet fogyasztanak belőle. Magam is így vagyok ezzel.
A cukrászatba ha nehezen is, de egyre több jó minőségű termék kerül be, köszönhetően az új vonalnak, a paleo, gluténmentes, és egyéb mentes termékeknek, amiket sokkal több odafigyeléssel kell elkészíteni, és itt nagyon fontos az érzékeny emberek miatt is minőségi alapanyagokkal dolgozni. A minőségre való odafigyelés viszont általában a nevesebb cukrászdáknál tapasztalható leginkább. Mostanában a munkám, és a cukrászati versenyek miatt több helyre jutottam el, és volt alkalmam tesztelni a hazai cukrászkészítményeket, és sajnálattal kell, hogy megjegyezzem, de igazából tíz cukrászdából talán egy-kettőben volt, hozzáteszem: számomra, elfogadható a sütemény, és a fagylalt. Lehet, hogy szakmai ártalom, de ha megkóstolok egy édesipari terméket, azonnal kiérzem belőle, hogy mivel készítették. Legtöbb esetben, legszívesebben felállnék, és bemennék a termelőbe, hogy megmutassam ezt hogy is kell elkészíteni. Néha vérlázító minőséggel lehet találkozni, és csak jobb esetben nevezhető süteménynek, akkor is csak a kinézete alapján nyeri el ezt a címet. Nem mondom, hogy a Nagyi receptjei alapján készítsék a cukrászdák a sütijeiket, de könyörgöm, legalább vegyék elő a jó öreg tanultakat, és próbáljanak egy kicsit normálisabb készítményeket forgalmazni. Nem beszélve arról, hogy az árat így is elkérik az egyre kisebb süteményre hasonlító, pótló anyagokból készült valamikért. Az utolsó cukrászda látogatásom alkalmával megfogadtam, hogy : na nem , többet én ugyan be nem ülök egy cukiba sem. Elegem van...Nem bírom megenni ezt a sok agyoncukrozott, porból készült, műhabos förmedvényt. De ugye akkor nem tudnék "kritizálni", tehát néha csak be kell menni:) Szakmabeli vagyok, mindig is a minőségre törekedtem, ez kizárólag az én szakmai véleményem, csak azt írom le, hogy én mit is várnék el a kiszolgálástól, és az ételek minőségétől. Nem fogok neveket említeni, hisz nem akarok senkinek rosszat, aki olvassa, szűrje le a rá illő dolgokat, aztán ha változtat, akkor változtat. Saját döntése.
Csak az igazán jó cukikat fogom a nevén nevezni:)
Szóval rajta cukik, ha azt akarjátok, hogy felkerüljetek a GASZTROBARIK kulináris magazinja oldalaira, édes bestseller listánkra, akkor elő a jó kis receptekkel, és habverőkkel, indulhat a verseny! :)))
Szóval bármelyik szakmában dolgozunk, én azt gondolom, hogy a minőségi munka meghálálja magát. Gondoljunk csak arra az energiákra amivel gondolnak majd ránk, miután megették a fantasztikus süteményünket, vagy ételünket. Jól esik, ha azt mondják, ez isteni volt, rosszul, ha azt mondják, ez borzalmas. (Mondjuk lehet ez utóbbit csak a hátunk mögött.)Nekem nem mindegy, hogy szidnak, vagy dicsérnek.
Tehát tegyük jobbá a világot, adjunk jót egymásnak!
A hazai vendéglátás, hát... hagy némi kívánnivalót maga után mostanában.
A gasztro cukrász, szakács, felszolgáló versenyeken fantasztikus számomra, ahogy a szakma zsürije (akik vérbeli mesterek, és rengeteg jót tettek a szakmájukért) beszélnek az egyes szakmákról. Minden téren közös a nevező, kihangsúlyozzák a szakma szeretetét, és a szakmához való hozzáállást, vagyis a kellő alázatot. Ez a legfontosabb, hogy jó szakemberekké váljunk. Vagyis, ne válasszunk olyan szakmát, amit nem szeretünk, ha nem akarunk a legjobbá válni benne, és ha csak immel-ámmal végezzük. A vendéglátás szóban benne van minden. Én úgy gondolom, hogy aki szereti embertársait, csak az helyezkedjen el ezekben a szakmákban. Vagyis csak az, aki jót akar adni, minden területén ennek csodás kulináriának. Enélkül lehetetlen minőségi ételeket előállítani, és minőségi élményt nyújtani embertársainknak. Képzeljük csak el, hogy szeretnénk végre egy nap jól érezni magunkat, és elmegyünk egy étterembe, ahol nemcsak a pincér mogorva, hanem még az étel is rossz. Nemhogy egy élménnyel gazdagodtunk volna, hanem egy örök bosszúsággal, amire mindig emlékezni fogunk. Ez senkinek sem jó. Megszakad a lánc.
A vendéglátásban udvarias kiszolgálással még a kevésbé minőségi ételeket- süteményeket is feljavíthatjuk. Hisz az emberek nagy többsége az illúzió miatt megy el, hogy kikapcsoljon, hogy végre egy jó élményben legyen része. Na jó, azért utána az is fontos, hogy milyen volt a minőség, ha már maximalisták vagyunk. A kettő együtt járna, de ugye a gazdasági tényezők, és az üzlet elhelyezkedése is nagyban befolyásolják a termékek előállítását, sajnos vannak anyagi korlátok, hogy nyereséges legyen egy üzlet, elismerem. Bevallom én mindkettőt nézem, a kiszolgálást, és a termék minőségét is, de ha első jól teljesül, akkor megbocsátom az esetleges minőségi romlást:) Igaz én minden vállalkozónak azt tanácsolnám kezdetnek, hogy készítsen csak egy jó terméket, aminek természetesen kérje is el az árát, majd figyelje meg a keresletet.
Nagyon sokrétű a vendéglátás, rengeteg szemszögből lehetne elemezni az elvárásokat mind a vendég, mind a kiszolgáló személyzet részéről.
De : "A vendégnek mindig igaza van," - mondták a "nagyok" tanuló koromban, aki erre a szakmára adja a fejét, az tudja miről beszélek.
Akkor jöjjenek a történetek cukrászdákból, éttermekből, minden alkalommal egy üzlet elemzése.
Egy esős napon vidékre vitt az utunk, és beültünk egy cukrászdába. A cukrászda hangulatos, felújított régi fotelekkel, kanapék, igazán patinás kis hely volt. Többen jöttek is, láthatóan kedvelt hely lehetett ebben a borongós, hideg hétköznapon. A pultnál gesztenyepürét, citromos mignont, és egy franciakrémest rendeltünk. A hölgy megkérdezte, hogy a gesztenyepüréhez kérek-e tejszínt. Nagyon furcsállottam, merthogy alap járulék a tejszín ehhez a termékhez a cukrászatban, merthogy még arra sem hivatkozhatnak, hogy talán tejérzékeny vagyok, mivel a püré alá is tesznek tejszínt. Oké.Mondták üljünk le, majd kihozzák nekünk az asztalhoz. A kiszolgálással nem is volt baj, az eladó hölgy kedves volt. Megkaptuk a cukrászkészítményeket. A hangulatunkat nem lehetett elrontani, mert nyugodt volt a hely, kellően diszkrét, pont amilyennek én szeretem. A sütik nagyon édesek, a gesztenyepüré úgyszintén, a krémes is az épphogy ehető kategória. Többször abbahagytuk az evést, de mivel kint szakadt az eső, nem igazán akaródzott kimenni a jéghideg, szeles időbe a jó meleg, otthonos kis helyről. Így szép lassan megeszegettük a sütiket kedélyes csevegéssel egybekötve. Na, jó, még ezt a falatot is... szinte hozzászoktunk az émelyítő ízekhez. A non plus ultra csak ekkor következett. Egy idősebb úr jött be, ismerősként üdvözölte a hölgy, megkérdezte a hogylétét, teljesen jó benyomást keltett, na igen, gondoltam, a törzsvendégekkel milyen jól bánnak, még egy pirospont a nem éppen jó sütik után a kiszolgálás javára. Az úr szintén gesztenyepürét rendelt, meg még valamit. Kihozták neki, de véletlenül odatévedt a tekintetem, és látom, hogy a gesztenyepüré fel van díszítve csokimázas spíneléssel, és valami magőrleményes szórással. A hölgy rám nézett, láthatóan blamálta magát. Eléggé bántott az eset. Fizettünk, borravalót is kapott.
Egy ismerősömnek meséltem a dolgot, s Ő azt mondta, álljak ki magamért néha, és legközelebb csak annyit mondjak, hogy nekem is jól esett volna, ha feldíszíti a gesztipürémet. Nem vagyok konfrontatív ember, általában csak magamban pukkancskodok, ha igazságtalanság ér. Szeretem a tökéletességet, s ez a helyzet nem volt tökéletes számomra sem szakmai, sem más szemmel. Talán nem nagy dolog, valaki ezt lehet észre sem veszi, én meg lehet, hogy felfújok mindent, de ha már megígértem, akkor kritizálok:)
De akkor is:(
Következő héten folytatjuk egy újabb cukrászdával, izgulhattok, hogy a GASZTROBARIK kinek adják az első Michelin csillagot:)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése