HOGYAN TALÁLJÁK MEG A BLOGOM EGYRE TÖBBEN?

     

A választ a végén olvashatod, mint a bűnügyi regényekben, amikor kiderül ki volt a gyilkos:) Ahhoz, hogy megértsünk valamit, fontos az odáig vezető út, vagyis hogy hogyan történt?

                  Julie és Julia -Két nő egy recept

Talán emlékeztek erre a filmre, amikor a film főszereplője Julie, egy harmincas írónő , aki írói válságban szenvedett, elhatározza, hogy a híres szakácsnő Julia Child francia szakácsnő könyvéből elkezd főzőcskézni, és megossza rajongóival az elkészült ételeket, illetve a mindennapjait. Jó példa arra, hogy az álmokból hogy lesz valóság, és valóban ennek hatására született meg a film, hogy a hölgy megírta tapasztalatait. Ez már ugyan régi film, na nem annyira, csak tizenegy éves, de akkor pont azt a kort élhettük meg amikor az első sütős-főzős blogolók megkezdték pályafutásukat, és akik akkor kezdték, azok mára szép karriert is futhattak be, hisz úttörők voltak ebben a műfajban. Mi meg most csak irigykedünk, hisz akármit írhatunk, nem jut el valahogy az olvasóközönséghez, legalábbis nem annyihoz amit szeretnénk.

A film csodás, ajánlom Mindenkinek, aki szereti a főzős - romantikust, engem személy szerint odaragasztott a képernyőhöz. A főszereplő sem volt alap, hisz Meryl Streep játszotta, aki egyik kedvencem, és mint mindig ebben is nagyon jót alakított. A filmben Julia szakács tanfolyamokra megy, hogy a mesterség minden csínját-bínját elsajátítsa, ez fontos párhuzam abban, hogy ha valamit csinálunk, akkor a lehető legjobb szakmai tudásunkat is beletegyük, hisz olvasóink azért fognak látogatni minket, ha jó tanácsokat tudunk osztogatni, persze ha viccesek vagyunk, akkor is, de mindenképp a blog szakmailag hiteles kell, hogy legyen, ha sikereket szeretnénk elérni.

Az amerikai filmek valahogy egyre jobban az érzelmeken alapulnak, nagyon jók a színészeik, és annyira élethűen játszanak, hogy már el is hisszük néha amit látunk, hallunk. Szóval itt a kulcsszó : az érzelmek. Ahhoz, hogy valahogy hitelesen át tudjunk adni valamit, az érzelem fontos, legalábbis szerintem. Persze van aki azt mondja elég a tudás, és aki tudni akar valamit, az nem regényt akar olvasni, hanem a száraz tényekre kíváncsi, hogy hogy is készül az a francos zserbó. Esetünkben, merthogy ez egy sütis oldal, tehát aki idetéved, az valószínűleg egy jó receptért, vagy egy jó tanácsért keres meg minket. Mégis, számomra az oly sok neten található recept közül én azokat részesítem előnyben, akik valamilyen történetet mesélnek el mielőtt sütne valamit. A film is talán ezért fogott meg, mert olyan, mintha én is részese lennék, és úgy érzem ezt én is megtudom csinálni, minden gyakorlás nélkül, mert az az érzésem, hogy aki megossza velem élete egy kis darabkáját, az szeretetre méltó, emberi, az a lehető legjobb receptjét fogja leírni a blogjára, ( nem csak valami használhatatlant, mert sok olyan is van).Tehát nem csak azért ír, hogy pénzt keressen ezzel, már ha tud. Ha tud, akkor szóljon nekem is:)) Szóval a másik kulcsszó: a szenvedély. Szenvedély nélkül nem sikerülhet semmi, legalábbis szerintem. Ha nem szeretjük igazán amivel foglalkozunk, és csak gépiesen tesszük a dolgunk, nem születhet olyan alkotás, amivel mások kedvére is tehetünk. Egyszerűen nem, és kész. Régen az Indiaiak nem ettek olyan személy ételéből, aki nem szívesen főzött, vagy épp nagyon mérges volt. Ők úgy tartották, hogy az ételnek lelke van, s az aki így érez, az beleviszi az ételbe. (Úgy mint a Mátrix filmben, -a sütiknek is szüksége van szeretetre,-mondta- az Orákulum) hát igen, higgyük el valahol igazuk van... Az ételt amit nem szívesen készítünk, nem lesz jó, legalábbis érezni fogjuk, hogy valami nem stimmel vele. Az emberek szeretik a reality show-kat, azért mert hiteles, mert emberi. Ugyanígy azokat a blogokat, amik szívvel-lélekkel íródtak, amiben önmagunkat adhatjuk. Szóval írjunk úgy, hogy szerethető legyen a maga kis hibájával, saját belső énünket tükrözze, ne másét. Most merült fel bennem, hogy akkor én miért nem vagyok annyira olvasott? :))) hát igen, ez a titok, amire a regény végén fény derül. A kulcsszó: a reklám. Igen, sajnos annyian vagyunk már a neten, hogy az írásunk, vagy a szolgáltatásunk elvész a sok többi dolog között. Reklám nélkül ma már nem lehet nézettséget/olvasottságot produkálni. Valahol olvastam, biztos a neten:)  hogy ha nyitunk itt egy a webáruházat, az olyan, mintha a belváros egyik pincéjében cégtábla nélkül próbálnánk eladni a termékünket. Lehetetlen, hogy megtaláljanak. Lehet reménykedni, hogy olyat írok, ami szuper, és ezt mindenki falva olvassa, de a szomorú valóság az, hogy lehet bármilyen szenvedélyes az írásunk, és szeretetteli, nem fog eljutni az olvasókhoz olyan mértékben amit szeretnénk, ha nem bízzuk SEO-(MEO:))) szakemberre, vagy egy jó hirdető plattformra. Szóval ne keseregjünk, írjunk jókat, szívből jövőt, ha szeretünk írni, és  ha nincs pénzünk reklámra, akkor bízzunk benne, hogy a GOOGLE keresőmotorjai előbb-utóbb a mély érzésű bloggereket részesíti előnyben, és eljut az írásunk Mindenkihez, de addig is elég ha megosszuk a Facebook oldalunkon, ebből is kaphatunk visszajelzéseket, ha van elég merszünk posztolni:))

Sok sikert Mindenkinek! 

Ha szeretnél sütis-főzős videókat látni, látogass el You Tube-s oldalamra az Ana Princely Cake-re, vagy maradj itt, és olvasgass praktikákat, recepteket, cukrász történeteket.